Az erőd történelme

Impresszum

Szöveg: © Gráfel Lajos
Kiadta: © Komáromi Városi Hivatal és a NEC ARTE Kft., Szlovákia, 1999, 2006
Design: Németh Tibor
Lektorálta: PhDr. Dénes Éva, Mgr. Getler Miklós
Fordítás: Győri Gábor, Sebő Beáta, Sáfi Zsuzsanna, Bóday Zsuzsanna
Műszaki szerkesztés: Gráfel Lajos, Németh Tibor
Reprodukció: NEC ARTE Kft., Komárom, Szlovákia – www.necarte.sk
Nyomdai kivitel: Bratislavské tlačiarne a.s., Polygrafia SAV, Bratislava, Szlovákia
Fényképek: © Kurucz Ottó, Oroszlámos György, Gráfel Lajos, Platzner László, Vallach László, Mária Sláviková, Peter Frátrič, Szamódy Zsolt, Mudrák Attila, Nagy Tivadar, Duna Menti Múzeum Komjárom, a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal, a Komáromi Városi Hivatal archív képanyaga és Ing. Marian Reško magángyűjteményéből.

Előszó

Az utóbbi években az érdeklődés központjába kerültek a környezetvédelem kérdéseire választ kereső tudományágak és szakmák, amivel értelemszerűleg összefügg a műemlékvédelem iránti fokozott figyelem is.

A műemlékek alapvetően és hosszú távon meghatározzák közvetlen környezetünk alakulását. Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy környezetünk formálásában meghatározó és elsőrendű szerep jut az építészeti emlékeknek. Ez teljes mértékben érvényes Komárom város legjelentősebb kulturális emlékével, a nagy kiterjedésű erődrendszerrel kapcsolatban is, amely fokozatosan a város szerves részévé vált, és városfejlesztési szempontból meghatározó tényezőként hat.

A nemzeti műemlékké nyilvánított és a szlovákiai erődépítészetben jelentős értéket képviselő műemlék egésze aránylag jó állapotban maradt ránk, de a bástyák és az előretolt hídfők eddigi felhasználási gyakorlatát csak helyteleníteni lehet. Ez nemcsak lehetetlenné teszi az erődrendszer, mint egységes műemlék bemutatását és hatalmas belső tereinek a társadalom számára hasznos célokra való felhasználását, de a szakszerűtlen beavatkozások csak rontanak az építmény állagán. Műemlékvédelmi szempontból kedvező körülmény, hogy a fennmaradt részletek alapján az elpusztult építmények eszmeileg és gyakorlatilag is rekonstruálhatók.

Az erődrendszer építési menetének feltárásához nagy segítséget nyújtanak az akkori komáromi műszaki igazgatóság (K. K. Genie Direktion in Comorn) bécsi és budapesti katonai levéltárakban fellelhető tervrajzai. Ezt az igazgatóságot a XIX. sz. végén alapították. Legfelsőbb felettes szerve a Bécsi Műszaki Vezérigazgatóság volt (General Directorium des Genie und fortifications Wesens, resp. Directorium Generalis Rei Militaris Architectonicae).

A XIX. sz. erődépítészetének feldolgozottsága ma még viszonylag hiányos. Ez okból is szükséges a történelmi dokumentumok tanulmányozásán és a helyszíni kutatások eredményein alapuló építészettörténeti elemzések kidolgozása és publikálása.

Tisztelt olvasó, ezt az albumot az erődrendszer kutatásával, a felújítási munkálatok közvetlen irányításával, valamint a szakmai és nyilvánosság előtti bemutatással szerzett húszéves tapasztalatok alapján állítottam össze.

Meggyőződésem, hogy nemcsak az erődrendszer csodálóinak, hanem a kutatásokat folytató szakemberek száma is növekedni fog.

Remélem, segítségükkel az erődrendszer falai mögött máig rejtőzködő titkok fokozatosan feltárulnak előttünk.

A komáromi vár fejlődése az ókortól az újkorig

Évezredekkel ezelőtt a Duna és a Vág összefolyásánál az év minden szakaszában járható átkelőhely alakult ki. Ezen a helyen találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi útvonalat, amely a folyam déli partja mentén húzódott. E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklásával (a közelben más átjáró nem volt) együtt járt a környék feletti uralom is.

A Komáromi vár a 16. század végén.
A mai komáromi Öregvár helyén elsőként valószínűleg (egyelőre erre nincs bizonyíték) a rómaiak építettek erődöt (a Limes Romanuson belül), akik általában minden folyóátjárót és folyótorkolatot védelemmel biztosítottak. A Duna jobb partján fekvő mai város területe stratégiailag a kissé keletebbre fekvő Brigetio (Szőny) körzetébe tartozott. Marcus Aurelius római császár (161–180) a kvádok veresége után 171-ben erődök építésére adott parancsot a folyam bal partján is. Ezek közül az egyik Komáromtól 4 km-nyire, Izsa község határában található (Celemantia – Leányvár). A földsáncokkal körbevett állótábor még Domitianusz császár uralkodása alatt felépült, ezt később az I. római segédlégió katonái (I. Adiutrix légió) kőfalakkal erősítették meg. A állótábor kőfalait évszázadokkal később lebontották, és az építőanyag jelentős részét a komáromi ún. ‚‚Öregvár“ építésénél használták fel. Egyelőre nem bizonyítható, hogy létezett-e hasonló római erőd a mai Öregvár területén is.1
A mai komáromi vár helyéről, a környék lakott részeiről és a természet adta védelmi lehetőségekről Anonymus (szül. 1173–†1196) tudósít először.2A tatárjárás – melynek során az ország tekintélyes része elpusztult – csak néhány erős vár tudta megvédeni magát. Köztük volt Komárom is, amelyet IV. Béla király egyik 1245-ben írt levele említ.3 Miután a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla király nagy mértékben támogatta a városok kiépítését. Rövid idő alatt 25 településnek adott jelentős kiváltságokat, s köztük Komárom is városi jogokat nyert 1265-ben.4 IV. Béla a komáromi várat és a hozzátartozó birtokokat Henok (Henel, Henul) őrgrófnak adta el, később Walter ispánnak ajándékozta. Ő veszi körbe a várat és a mostani Öregvár területét falakkal. Bár erről nincsenek adataink, feltételezzük, hogy ezek a falak kőből épültek, így az első kőből emelt erőd vagy vár építésének időpontját az 1265–68-as évekre tehetjük.5
A Komáromi vár és a város a 17.sz. végén.

A Duna-Hídfő (a mai Csillagerőd) elődjének, a Szent Péter palánknak első képes ábrázolása.

A 13. századtól Mátyás király uralkodásáig tartó időszakról (1458–1490) szintén nagyon hiányosak a komáromi várral kapcsolatos ismereteink. 1317-ben a komáromi erődben Csák Máté védte magát Károly Róberttel (1307–1342) szemben. A vár az akkori ostrom alatt annyira megrongálódott, hogy újra kellett építeni. Felépítéséhez Donch (Doncs, Dancs) mester, zólyomi főispán anyagilag is nagyban hozzájárult, így szolgálataiért 1333-ban a királytól más várakért cserébe megkapta Komáromot.6 Mátyás király gyakran és szívesen tartózkodott a komáromi várban. Olasz mesterekkel át is építtette azt. Bonfini, Mátyás király udvari történelemírója a komáromi várat “legkitűnőbb olasz mesterek” által épített várnak nevezi.7 Metszetek, rajzok ugyan nem maradtak ránk ebből a korból, viszont a rendelkezésünkre álló adatok alapján állítható, hogy a komáromi vár a 15. század végére csodálatosan kiépített palotáival királyi igényeket kielégítő épületegyüttessé vált. A korabeli építészeket elsősorban a művészi szempontok érdekelték. A másfél évszázados török megszállás megváltoztatta a vár jellegét és további fejlődésének irányát. Az ágyú feltalálásával tehát az egész világon megváltoztak a vár- és erődépítés alapelvei. Komárom esetében 1527-ben bizonyosodott be a változtatás szükségessége. I. Ferdinánd félnapos ostrom után elfoglalta a várat, és azonnal gondoskodott a lerombolt falak felújításáról, amivel Decius olasz építészt bízta meg. A javítási munkálatokat 1528-ban fejezték be.8 Nem tudjuk, milyen mértékben sikerült Ferdinándnak felújítani a várat, az azonban ismeretes, hogy 1529-ben I. Szulejmán vezetése alatt a törököknek sikerült egy rövid időre elfoglalniuk (a császári várőrség ugyanis elhagyta az erődöt, és a török katonaság az üres várat ostromolta).9

__________________________________

1. P. Püspöki Nagy: A Csallóköz vízrajzi képének története Strabón Geógraphikájától IV. Béla király koráig. Új Mindenes Gyűjtemény 4, Madách, Bratislava 1985, str.63-123.
2. Győrffy Gy.: A magyarok elődeiről és honfoglalásról. Budapest 1958, str. 108-109. ” A Gesta Hungarorumban Anonymus így szól a város alapításáról: “De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannonia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma várat épített, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt, meg a fiát, Tolmát…”
3. Kecskés László: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem, 1978/3. 200 old.
4. Gyulai Rudolf: Komárom vármegye és Komárom város történetéhez, Régészeti egylet 1890. évi jelentés. Komárom 1890.12-13.
5. Tok Béla: A komáromi erődítmény, Komárom 1974. 10.
6. Tok Béla: A komáromi erődítmény, Komárom 1974. 10.
7. Bonfini így ír: “Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel. Itt állomásozik a dunai kirándulásokra épített Bucentaurus nevű hajó, berendezése palotaszerű: elejétől végig ebédlő-, alvó- és társalkodótermek sora húzódik rajta végig, külön a férfiak és külön a nők számára.” Kecskés L.: Komárom az erődök városa. 200-201.
8. Takács S.: Lapok egy kis város múltjából. Komárno 1886, 88.
9. Takács S.: Hogyan ostromolta a komáromi bírót húszezer török vitéz? Komáromi Lapok, XXI., 7, Komárom 1890.

Az újkori vár és erőd építése a napóleoni háborúkig

Buda 1541-es eleste után a törökök Ferdinándot komolyabb erődítési munkálatokra késztették. 1544-ben visszaszerezte a várat, és elrendelte annak kiépítését. Az építkezés terveinek elkészítésével valószínűleg Pietro Ferraboscót bízta meg, aki a többszögű bástyarendszer kiépítését tartotta a legjobbnak.10

Az 1594-es ostrom ábrázolása.
1546. március 23-án kezdik el építeni – az új erődépítészeti tapasztalatok felhasználásával – Komáromban a mai Öregvárat. A kőművesmunkákat Giovanni Maria de Speciecasa mester, a vízi építkezéseket pedig Mathias Dusco, Venzel Cservenka és Paul Puls irányította. Az építésfelügyeletet 1546-tól 1550-ig Michael Schick, 1550-től Leonhard Müller, 1552-től Francesco Benigno látta el. Stavebným majstrom bol v roku 1550 Ihon Maria de Speciecasa. Az erődítési munkálatokat 1551-ben Domenico Castaldo vezette.Ferdinánd Castaldo mestertől kérte az erőd keleti részének gyors ütemű felépítését.11 Francesco Benigno jelentése alapján 1557-ben már csak a vizesárkok mélyítésén és a földépítmények tökéletesítésén dolgoztak. Így készült el az a komáromi erőd, amelyet ma “Öregvár” néven ismerünk. Az Öregvár kapuja feletti emléktáblára az 1550-es évszámot vésték, ami valószínűleg a kapu építésének az éve.12
Valószínű, hogy a vár építői nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal, és nem ismerték kellőképpen a csallóközi talajviszonyokat, mert – Urban Süess várfelügyelő építész jelentése szerint – az 1570. évi tavaszi árvíz a falak nagy részét ledöntötte. Ugyanennek az Urban Süessnek a személyes vezetése alatt épült újjá a vár 1572 és 1592 között. Ezekhez a munkákhoz nagyhírű külföldi szakértők – a német Daniel Speckle és az olasz Carlo Theti – közreműködését is igénybe vették.13
Az újjáépített komáromi vár 1594-ben kiállta a próbát: Szinán basa százezres seregével körülzárta, egy teljes hónapig ostromolta, de bevenni nem tudta. Az erőd építésének ebből az időszakából (1572) már pontos alaprajzunk van, és ebből kiderül, hogy a külső védművek alakja napjainkig nem változott.

Az Öregvár alaprajzának első ismert vázlata 1572-ből.

 

Az Öregvár alaprajza a bástyákon elhelyezett ágyúk helyének megjelölésével.

Az 1663-64. évi török hadjárat során az érsekújvári erődváros az ostromlók kezére került. Ezzel a török áttörte az addig összefüggő védelmi rendszert, így I. Lipót uralkodása alatt az erődépítés ismét fontos feladattá vált. I. Lipót két új erőd: a Gallgóchoz közeli, a Vág védelmét szolgáló Lipótvár, és az ún. komáromi “Újvár” építését rendelte el. Az Újvár kiépítésének első szakasza 1663-ig tartott. Ekkor emelték a földsáncokat. Ezután került sor a földsáncok kőből és téglából való átépítésére és bástyákkal való megerősítésére. A munkálatokat – Franz Wymes mérnökkari tábornok tervei alapján14– a legkorszerűbb olasz és francia várépítési tapasztalatok felhasználásával végezték. A nagy alapossággal épített Újvár, a főkapu feletti emléktábla tanúsága szerint 1673-ban készült el. A nyugati bástya és az attól délre eső rész szilárd építőanyagból, az északi szárny pedig földből készült.15
És most nézzük, milyen is volt a már két részből álló erődrendszer. Segítségünkre van ebben Bouttats Gaspar által – Franz Wymes tervei alapján – készített rézmetszet, amely az erődkomplexum egyes részeinek olasz nyelvű névjegyzékét is tartalmazza. Eszerint az Öregvár megmaradt az eredeti (16. században felépített) alakjában. Az Új- és Öregvár közti vizesárkot kimélyítették, az Öregvár főkapuja elé pedig egy megtört bejáró utat és egy szabálytalan négyzet alakú pajzsgátat emeltek. Feladata – a barbakánhoz hasonlóan – a főkapu védelme volt. A 17. században felépült Újvár, egy régebbi elgondolás alapján, mint egy külső védmű az Öregvár megerősítését szolgálta. Az Újvárnak ötszögű alaprajza van, területe nagyobb, mint az Öregváré. Két keleti bástyája szabadon kapcsolódik az Öregvár két nyugati bástyájához (az említett bástyákat vizesárok választotta el egymástól és az Újvártól). Az Újvár öt bástyája közül a város felé néző középső (nyugati) a legnagyobb. Tőle északra és délre egy-egy pajzsgátat emeltek, közülük a csapóhíddal felszerelt déli védmű az Újvár főkapujának védelmére szolgált. Ez a kapu a nyugati és déli bástyát összekötő várfalban volt.16 Az Újvár körül széles vizesárok húzódott. A várfalban kazamatákat alakítottak ki, amelyekből néhány támadókapu nyílt. Abban az időben építették ki az Új- és Öregvár köré emelt földsáncokon az árok külső oldalát – kontreszkarp (ellenlejtő). A földsáncok belső részében védett utakat, néhol pedig gyülekező térségeket is kialakítottak.

Az Öregvár 1827-1839 közötti átépítésének terve.

Az Öreg- és Újvár alaprajza a 17. sz. végéről, melyen az egyes erődelemek megnevezéseit is feltüntették.

A hatalmas erőd sem kerülte el a többi komáromi épület sorsát, mivel az 1682. évi nagy árvíz jelentős mértékben megrongálta. Lipót parancsára a javítás költségeire tetemes összegeket, a sáncmunkák elvégzésére egy ezred katonát (Dippenthal ezred) küldtek Komáromba. A helyreállított erőd 1683-ban vészelte át a török háborúk utolsó ostromát, amikor a törökkel szövetséges Thököly Imre kurucai vonultak falai alá. Az ostrom eredménytelenül végződött.17
A török sereg ugyanebben az évben Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, és ezzel kezdetét vette a 16 éves háború, melynek során egész Magyarország felszabadult a török uralom alól. Ez a változás Komárom életében is gyökeres fordulatot hozott, mivel Komárom megszűnt végvár lenni, és így kevesebbet törődtek fenntartásával. Az 1763-as és az 1783-as nagy földrengés, – melynek epicentruma az erőd közelében volt, – végleg megpecsételte sorsát. A leomlott erődítmények helyreállítását a hadvezetés nem találta szükségesnek, ezért elvezényelték a benne állomásozó katonaságot. A telkeket, melyeken az erődítmény állt II. József a városnak adományozta, az épületeket pedig 1784-ben elárverezték.18 Az erőd felújítása csak a napóleoni háborúk hatására, 1808-tól kezdődött meg.

Az Öregvár és a város keleti látképe a közéjük 1528-ban emelt földsánccal.

________________________________________

10. Pietro Ferrabosco (szül.1512,Lugano-†1599) – olasz származású építész, festő, szobrász. A XVI. század negyvenes éveitől egészen 1588-ig az osztrák császár szolgálatában állt. Először 1550-től 1559-ig festőként a bécsi udvarnál, majd építészként és az erődépítészeti munkák tanácsadójaként Magyarországon, Erdélyben, Stájerországban, Nyitrán, Nagyszombaton, Trencsénben, Pozsonyban és Komáromban dolgozott.
11. Kecskés L.: c.d. 204.
12. Az Öregvár kapuja feletti emléktábla szövege: FERDIN ROM IMP GERMANIAE HUNGARIAE ET BOHEMIAE REX zc INFANS HISPANIAE ARCHIDUX AVS DVX BVRGVNDIAE ZC AD MDL.
13. Kecskés L.: Uo. 204.
14. F. Wymes Carlo Theti terveire alapozott.
15. Kecskés L.: Uo. 207.
16. Az Újvár kapuja feletti emléktábla szövege: LEOPOLDI: ELE: ROM: IMP: HUNG: AC: BOH: REGIS: ARCHID: AVS: -c: GVBERNATORE: COMMORNI: CAROLO: LVDOVICO: S: R: I: COMITE: AB HOFFKIRCHEN: BELLI: CONSILARIO: CAMMERARIO: COLLNELLO: GENERALI: CAMPI: MARESCHALLI: LOCVMTENENTE: -c: OPERA: OMNIA: EX: CESPITIBUS: CONSTRUCTA: IAMQ: DILAPSA: RESTAURAT: EXTERNA: AD: MELIOREM: DEFENSIONIS: STATUM: REDACTA: SUNT-ANNO: MDCLXXIII:
17. Kecskés L.: Uo. 208.
18. Rovács A.: A Komáromi vár leszerelése. Komáromi Lapok XXII., 30, Komárom 1901.

Az építkezés körülményei és annak lefolyása

Komárom látképe a Szent Péter-hídfő irányából.

A komáromi erődrendszer építésének utolsó nagyszabású bővítése a napóleoni háborúk hatására kezdődött. Az 1800–1805 közötti háborús események irányítják az osztrák hadvezetőség figyelmét ismét Komáromra, ugyanis hadiállásokra és támaszpontokra volt szükség a Duna mentén. Ekkor építették újjá téglából az előzőleg földből kialakított északnyugati szárnyakat.
Ez volt az Újvár építésének harmadik szakasza. A munkálatok 1808. augusztus 20-án kezdődtek, és ugyanezen év szeptember 4-én már be is fejeződtek.19 A nagy munkák keretében az erőd udvarán 1810-ben, a falakkal párhuzamosan hatalmas “U” alakú laktanyát építettek, belső térségének déli felében pedig 1815-ben tekintélyes parancsnoki épületet emeltek. 1827–1839 között az Öregvárban is belső átépítésre került sor, amely során egy új kazamatarendszert alakítottak ki az erődfalakban.20

Komárom környékének térképe 1661-ből.

Dicsőséges 1848-49-es csaták.

1807-ben kiváló hadmérnökök szemlélték meg Komáromot, elvégezték a szükséges felméréseket, elkészítették a terveket, majd helyreállíttatták a központi erődöt. Szükség is volt a nagy sietségre, mert a következő évben, a Napóleon által elfoglalt Bécsből menekülve, az uralkodóház az újonnan felépült erődben talált menedéket. Ebben az időben nagyszabású tervek készültek, de az eredetileg kétszázezer katona befogadására alkalmas erőd-monstrum tervei a megvalósítás során sokat változtak. 21 Az első tervezet 1810-ből származik. Ez nem valósulhatott meg, mert rendkívül nagy pénzáldozatot követelt volna. Le kell azonban szögeznünk, hogy ez az elgondolás a jövő szempontjából jelentős szerepet játszott, mivel a tervezőket újabb tervek kidolgozására ösztönözte, és meghatározó szerepe volt a komáromi erődrendszer végleges kialakításában is. A későbbi tervek már szerényebbek voltak és megközelítik az erődrendszer mai alakját.

Le kell azonban szögeznünk, hogy ez az elgondolás a jövő szempontjából jelentős szerepet játszott, mivel a tervezőket újabb tervek kidolgozására ösztönözte, és meghatározó szerepe volt a komáromi erődrendszer végleges kialakításában is. A későbbi tervek már szerényebbek voltak és megközelítik az erődrendszer mai alakját.

Az 1848-49-es forradalmi években a Komáromi várért vívott harcok.

________________________________________

19. Az Újvár bástyáján található emléktábla szövege: FUNDIERT DEN 20. AUG. VOLLENDENT DEN 4. NOV: AM CAROLUS TAGE. IM JAHRE 1808.
20. Az adat ezen a rajzon található: “Rapports Plan – Uiber casematirung der alten Festung von 1827-1839“.
21. I. Ferenc császár kifejezte óhaját, hogy a komáromi erőd legyen a legerősebb az egész monarchiában, és tudjon menedéket nyújtani egy kétszázezres hadseregnek: “…als ein Haupt-Central-Depot-Platz für die ganze Monarchie… auch für eine zahlreiche Armee von 200 000 Mann in bomben freien Unterkunften daselbst in Sicherheit zu bringen” (Takács S.: Adalékok Komárom városának történetéhez és etnográfiához. Komáromi Lapok VI., 1, 1885).

A Nádor-vonal

Az V. bástya tervrajza a tüzérségi állásokhoz vezető feljárókkal 1875-ből.

A védelem súlypontjának eltolódásával a 19. században létrejött egy új erődtípus, pontosabban védelmi erődrendszer, amely két fő elemre osztható, mégpedig a központi erődre (citadella – Komárom esetében Új- és Öregvár), valamint előretolt erődökre, illetve erődláncokra.22

1859-ben a belső furatú, hatékonyabb ágyúk feltalálásával a védelem súlypontja a központi erődökről “kifelé”, az előretolt erődítésekre helyeződött. 23A felsorolt haditechnikai vívmányok alapján megállapítható, hogy a komáromi erődrendszer volt a korabeli hadviselés utolsó erőssége, de felépítése után néhány évvel ez az erődrendszer is elavulttá vált.

1809-ben került sor a hatalmas védőgyűrű kiépítésére, mely 6, sánccal összekötött várdából állt. Ezt az erődláncot földből rakták, nagyjából 3 km-re a Központi erődtől, a Kis-Duna és az Apály-sziget között. Az erődítési munkálatokat az ország nádora, József főherceg, irányította, róla nevezték el az erődrendszernek ezt a részét Nádor-vonalnak (Palatinal Verschanzungen, Palatinal-Linie, Linea Palatinale).24 Az előkészítő munkálatok után megkezdődött a hatalmas erődvonal kőből és téglából való végleges kiépítése. Az öt bástya (werk) és az ezeket összekötő erődfal 1839 és 1847 között épült fel.25 Az öt bástyát erődfalak és egyéb védművek kötik össze, így az épületegyüttes zárt vonalat alkot. A bástyák alaprajza ötszög alakú. Nem kétséges, hogy a Nádor-vonal a korabeli erődépítészet tökéletes példája, hiszen építése során minden korabeli ismeretet felhasználtak. A Nádor-vonal egyben átmenetet is képez a bástyarendszerű és az új, korszerűbb védelmi forma között.

Az I. bástya a Pozsonyi-kapu grafikai rekonstrukciója.

________________________________________

22. A várdákkal védett erődök építésének gondolatát a francia hadmérnök Montaleubert vetette föl először az egyik hadi építészetről írt munkájában 1793-ban, melyben azt írja, hogy minden erődöt várdákból álló, 3-3,5 km távolságra előretolt védelmi gyűrűvel ajánlatos védeni. Az elgondolást a XIX. században a francia Marescot és az orosz Teljakovszkij fejlesztette tovább. (Bochenek, R.: Od palisád k podzemním pevnostem. Praha 116.)
23. Ekkor találták fel a závárzatot is, amely lehetővé tette a hátulról történő fegyvertöltést. A hatékonyabb robbanóanyagok (pyroxylin, nitroglicerin, melinit és trotil) feltalálása és használata szintén módosította a hadászati módszereket. A kézi lőfegyverek fejlődése is nagy változást hozott a hadviselésben. A 19. század elejének furat nélküli és gyutacsszárral felszerelt puskái után – melyeket “fekete lőporral” töltöttek meg, és lőtávolságuk 100–200 méter volt – a század végén már füstöt nem hagyó lőporral töltött ismétlőfegyverek voltak használatban, melyek hatékonysága elérte a 2000 métert is. 19.
storočie začalo puškou s hladkou hlavňou a kresadlovým zámkom, strieľajúcou čiernym prachom na účinný dostrel 100-200 m a končilo opakovačkou na bezdymný prach s dostrelom 2 000m. Bochenek R.: Od palisád k podzemním pevnostem. Praha 112.
24. Ez a hat várdából álló védelmi vonal – az ún. Palatinal Verchanzungen – látható az “Uibersichts Plan der alten und neuen Festung Comorn sammt Brückenkopfen und den Palatinal Verschanzungen” cimű rajzon.
25. Az építkezés időtartamát a “Palatinal linie-No 274, K.u.K. Genie Direction in Komorn” tervrajzon egy jegyzet bizonyítja. Az 1844-es évszám az I. bástya mellett lévő Pozsonyi-kapu keleti homlokzatán tehát nem az építkezés kezdetének időpontja, hanem az említett kapu építésének éve.

A Vág-vonal

A VI. bástya madártávlatből az 1930-as években.

A Vág-vonal építésére a 19. század hatvanas éveinek derekán került sor, tehát csaknem húsz évvel a Nádor-vonal megépítése után. Ez visszatükröződik építészeti koncepciójában és megoldásaiban is. Főleg az 1866-os osztrák-porosz háború hatására az építészeti munkák felgyorsultak. Az erődláncot hat fő erődelem (VI., VII., VIII., IX., X., XI. várda – batterie) alkotja, melyek közül a bástya (werk) fogalmának csak az első két erődelem (VI., VII. várda) felel meg.
A Vág-vonal belső oldalán a VIII. és IX. várda között még egy önálló védművet emeltek, amely a VIII. 1/2 jelzést kapta. A Vág-vonal utolsó, XI-es várdájának kapuja és néhány kazamatája épségben megmaradt. Feladata a védelmi vonal lezárása volt, és egyúttal összekötötte az Újvár külső védműveit a Vág-vonallal. Az Újvár jobb szárnyától földsánc húzódott a Vág és Duna összefolyásának irányába, mely egészen az Öregvár keleti bástyájának előteréig húzódott. Így a sánc a kontragardhoz hasonló szerepet kapott.26

A VII. bástya grafikai rekonstrukciója.

____________________________________

26. Rapports – Plan: “über die im Jahre 1866 ausgeführten Vertheidigungs- Instandsetzungs Arbeiten am Waag Anschluss. K.u.K. Genie Direction Komorn”.

A Vág- és a Duna-hídfőerőd

Alapvetően mindkét erőd (hídfő)27 fejlődését egybevonhassuk. A hadi tanácsosok már 1555-ben tervbe vették egy palánk (cölöperőd) megépítését a Vág bal partján, amit az Öregvárral egy hajóhíd kötött volna össze. A haditanács azonban csak 1577-ben hozott határozatot egy 100-100 lovas befogadására alkalmas palánkok felépítéséről.. A munkálatokat 1585-ben kezdték meg a folyók túlpartján. 1585. Az első évtizedekben az építményeket Szent Miklós-, (később Szent Fülöp-) és Szent Péter-palánknak nevezték.28 1661-ben lebontották, mivel már nem felelt meg a kor követelményeinek, helyére pedig újabb, erősebb palánkot építettek.29

A Duna-Hídfő (Csillagerőd) egy része.

Itt a XVII. század második felében a jezsuiták névadó szentjük tiszteletére kápolnát emeltek. 1866-ban, amikor a legnagyobb munkák folytak, az erőd magvát a csillag alakú főerőd alkotta. A többi védművet valószínűleg a korábbi palánk alaprajza szerint helyezték el. A bástyák legmagasabban fekvő szintje (felső terasza) a bástyacsúcsok bevágásai miatt már nem volt szabályos. A bástya legmagasabb pontjára, ahová két feljáró vezetett, ágyúállást helyeztek el. A felső terasz is két feljárón keresztül volt megközelíthető. A főerődben egy négyszárnyú, téglalap alaprajzú, zárt épületegyüttes épült, mely valószínűleg laktanyaként szolgált. A csillag alakú főerőd két oldalától északnyugati és délkeleti irányba húzódott a három-három várdából és az ezeket összekötő sáncokból álló erődlánc.

________________________________________

27. Andrej Fiala: Waagbrückenkopf – prieskum a vyhodnotenie. Krajský ústav štátnej pamiatkovej starostlivosti a ochrany prírody Bratislava 1981, 19.

28. Kecskés L.: c.d. 214.
29. Takács S.: Rajzok a török világból. II.. Budapest 1915,
30. A legfontosabb várak: Érsekújvár, Léva és Nyitra törökök általi meghódítása után 1663-ban J. Priami hadmérnök és építész a császár szolgálatában javaslatot készített Komárom, Vörskő erődítésére, Érsekújvár és Pozsony. Ezeket a terveket szembesíthetjük Schnitzer J. Priami-1665 terve alapján készült rézmetszetével, amely a pozsonyi erődítmények tervét mutatja 1663-ból, továbbá Gúta melletti erődítmény térképészeti képével, amelynek rézanyaga metszetet C. Merian készítette Priami rajzai alapján 1672-ben.

A Monostori erőd

Létrejötte szorosan összefügg Újszőny (a mai Dél-Komárom) nyugati támadásokkal szembeni védelmével 1849 júniusában, az akkori vár- és hadparancsnok Klapka György honvédtábornok parancsára megerősítették a monostori homokdombot. Az építkezésen ezerkétszáz kőműves és tízezer segédmunkás dolgozott. Csak a szabadságharc után (1851 és 1871 között) épült meg az eredeti tervek szerint a hatalmasMonostori erőd.31

A Monostori erőd madártávlatból.

________________________________________

31. Kecskés L.: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem, 215.

Az Igmándi erőd

Az Igmándi erőd madártávlatból

Az Igmándi erőd a komáromi erődrendszer legfiatalabb, legdélibb alkotó eleme, melyet a város déli bejáratának védelmére építettek.Nevét a közeli Igmánd községről kapta. Területén már az 1848/49-es szabadságharc idején, az erődítési munkák során emeltek egy cölöpkerítéssel megerősített földerődöt. Ezt később lebontották, majd helyére 1871 és 1877 között másikat építettek, mely az új védelmi rendszer elválaszthatatlan része lett.32

________________________________________

32. Kecskés L.: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem 209.

Az építkezési eljárások elemzése

A komáromi erődben megfigyelhető 70-től 500 centiméterig terjedő falvastagság a korabeli erődépítészeti elgondolások eredménye. Az omlásoknál több helyen látható a falazatok szerkezeti magvát alkotó kőtörmelék (azaz hulladék téglával kevert építőanyag), amelyet a külső, homlokzati oldalon egy vagy két réteg téglafallal, illetve megmunkált kőtömbökből épített fallal öveztek. Az I. bástyától egészen a VII. bástyáig a falak előtér felőli oldalát kőből, a város felé néző oldalát pedig téglából rakták. Az összes eszkarpot és kontreszkarpot (ellenlejtőt) kőből emelték. Borításuk vagy soros (a kőtömbökből kialakított sorok magassága és az egyes kőtömbök szélessége nem mindig egyforma), vagy pedig szabálytalan kötésű (polygonális ún. küklopsz) fal. A kőtömbök mindkét esetben szorosan illeszkednek egymáshoz, ami gondos kőfaragó munkáról tanúskodik. A téglahomlokzatok lábazati részét mindig kővel burkolták, a sarkokat beépített kőkockákkal erősítették.

A Katonai kórház a Vármegye-ház mellett – ma az M.R.Štefánik park van a helyén.

A vár 1815-ben felépített parancsnoki épülete.

Az egyes kapuk és ablakok boltíveinél a téglák tökéletes illesztése lehetővé tette a fúgázat hangsúlyozását, ami emelte az épület esztétikai hatását. A téglafalakat többnyire nem borította vakolat, esetenként azonban vékony okkersárga mészvakolattal látták el. Ilyenkor a fúgákat halvány szürke színnel hangsúlyozták. A homlokzati falakat vörös mészkőből kialakított párkány zárja le. A védelmi rendszer anyagigényessége miatt összetett építészeti módszereket alkalmaztak. A falak építőanyaga kő (mészkő) és tégla volt. A koronázópárkányok, kapukeretek, ablak- illetve ajtókeretek, lábazatok borításai, és a bástyák sorszámát feltüntető kőtáblák vörös mészkőből készültek. Az egyes építőanyagok alkalmazását rendeltetésük határozta meg. Az építészek egyszerűségre, célszerűségre törekedtek, hangsúlyozva az épületrendszer szilárdságát és monumentalitását. A homlokzatokon kialakított lőrések, ablakok, ajtók, illetve szellőzők elosztása szabályosan ismétlődik. Minden helyiség boltozatos.33

 

A mennyezetet téglából rakták, mégpedig olyan pontossággal, amit a helyiségek rendeltetése tulajdonképpen nem kívánt meg. Leginkább a dongaboltozatot alkalmazták, amely a mennyezeti megterhelés (esetünkben a kazamaták fölé rakott, nehéz földtöltések) súlyát átadja a boltozatokat lezáró, függőleges tartófalaknak. A dongaboltozat többnyire szegmensívű vagy félköríves. A tüzérfolyosókban fiókos dongaboltozatú fülkéket alakítottak ki, amelyek lőállásként szolgáltak. A VI. bástya központi udvarának két oldalfalában vakárkádokat is építettek, melyek védték a tüzéreket az időjárás viszontagságaitól. A boltozat vastagsága kb. 65 cm. A mennyezetet alkotó téglasort egy réteg oltatlan mésszel kevert kőtörmelékkel borították, majd erre hordták fel a földtöltést. A belső terek téglaszerkezete tökéletes munkát igényelt. A vízszintes sorok és a boltívek összekötése nagy gonddal készült.

A volt Katona-templom.

Századeleji tüzérségi gyakorlat a Nádor-vonal II. bástyája mellett.

A lakóhelyiségeket szilárd tüzelőanyagú kályhákkal fűtötték, falaikat pedig bevakolták. A folyosók és a termek padlózatát égetett téglából rakták, a többi helyiség földpadlóját döngölték. A külső terek egy része – főleg, ahol az ágyúkat vontatták, illetve a katonák gyülekeztek – kövezett volt. Az egyes korszakok jellegzetes építészeti díszítőelemeivel főként a kapuknál találkozhatunk:

  • az I. bástya Pozsonyi-kapuja34 (Pressburger Thor) – klasszicizmus
  • a III. bástya Gútai-kapuja (Guttaer Thor) – neoreneszánsz
  • az VII. bástya Apály-kapuja pedig romantikus díszítésű

Nem feledkezhetünk meg más, iparos jellegű munkákról sem, például a kovácsolt kapukról és rácsokról. Az erődrendszer átjáróit és központi udvarait záró kapuk boltíve többnyire félköríves. A boltívek alá félkör alakú, stabil (nem nyitható), sugaras vagy koncentrikus elrendezésű rácsokat helyeztek. A kapuk szárnyait borókafenyőből készítették, melyek nyitását ólom sínekkel könnyítették meg. A küszöb kövezett volt. A belső termek kapui díszítés nélkül készültek, és nagy vasreteszekkel záródtak. A kapukat tartó konzolvasak megmunkálása is egyszerű volt. A belső termek minden külvilág felé néző nyílása (ablak, ajtó, szellőző, lőrés) zárható volt. A téglalap alakú ablakok szemöldökfája szegmensívű, kőkereteiket nem díszítették faragással. Néhol az eredeti ablakkeret és az üvegezés máig is megmaradt. Minden ablakot egyszerű vasráccsal láttak el. A lőrések felett néhol félkör alakú nyílást láthatunk, amely a gyér megvilágításon kívül a termek szellőztetését is biztosította. A nehéztüzérségi kazamatákban a szellőzők szerepét a lőrés tengelye fölötti nyílás töltötte be. A szellőztetés egyébként – a felsoroltakon kívül – a folyosók mennyezetébe beépített központi szellőzőnyílásokon keresztül történt.

Az ágyúlőrések boltozata szegmensívű, homlokzati felén kihangsúlyozott boltkővel. Az ágyúlőrések nehéz, lenyitható kovácsoltvas rácsokkal záródtak, melyek helyenként ma is láthatók. A kézi lőfegyverek lőállásainak két fajtáját különböztetjük meg:

A külső térbe irányuló: a vastag falban lévő lőrés nyílása a fal külső és belső széléig (tehát mind a kül-, mind a beltér irányába) egyaránt kiszélesedik – rézsűs kiképzés.

Az egyik teremből a másikba irányuló: a keskeny lőrés ismét fokozatosan kiszélesedik, de nem mindkét irányba, csak a védekező oldala felé. (Tehát a tüzelőállás felőli oldalon kiszélesedik, a támadó oldalon pedig keskeny marad.)

A lőrések kereteinek belső peremén derékszögű vájatokat láthatunk; ide lehettek felerősítve a nyílászáró szerkezetek. A kőkeretek az épület esztétikai hatását is emelték. Minden kőfaragó, kőműves és más iparos munkát az erődépítészet igényeit messze túlszárnyaló mesteri szinten végeztek el.

A III. bástya Gútai-kapuja.

Laktanya az Újvárban.

Az erődrendszer a korabeli műszaki eljárások, a korszakot jellemző politikai-társadalmi ellentétek hordozója is. Két világ találkozott itt: az addigi ipari termelés, és az egyre inkább teret hódító kapitalizmus. Ennek jelképe az erőd és a vasút találkozása. A kapitalista termelés és kereskedelem, valamint a lőfegyverek fejlődése következtében a XIX. század végére, de főleg az I. világháború idejére már teljesen elavulttá vált az erődrendszer. Az építmény egyébként stílusában a korabeli erődépítészet mélypontjának is tekinthető, mivel építészetileg már képtelen volt tovább fejlődni – a romantizmusban keresett menedéket.

________________________________________

33. A 18. század harmadik negyedében a hadi hivatalokban is bevezették az ún. erődépítészeti mértékegységet (fortifikations Maas). Z projektovo-technickej dokumentácie vyplýva, že jedna fortifikačná siaha (fortifications Klafter-1°) má hodnotu 1,95 m.
1° egy öl = 195,000 cm = 6’ hat láb
1’ egy láb = 32,500 cm = 12” tizenkettő hüvelyk
1” egy hüvelyk = 2,700 cm = 12’” tizenkettő vonal
1’”egy vonal = 0,225 cm
A fentiek szerint:1°=6’=72”=864’”
(Rozpis siahovej miery podľa A. Romaňáka: Pevnost Terezín. Ústí nad Labem 1972.)
34. A Pozsonyi kapu nyugati oldalán látható felirat szövege: FERDINANDUS I. IMPERATOR AUSTRIAE HUNGARIAE REX H.N.V.

A műemlék mai rendeltetése és jelenlegi állapota

Annak ellenére, hogy a komáromi erődrendszer védőgyűrűjének megszakítására és az erőd egyes részeinek bontására még a század első felében sor került, lényegében az építmény egésze máig áll. Lebontásra került a központi erőd néhány része és az I. bástya, melyből csak a Pozsonyi-kapu és a retranchement egy része maradt fenn. A II.–III. bástya közti erődfal egy részét útépítés végett, míg a III.–IV. bástyák közti szakaszt a Pozsonyba és Gútára vezető vasútvonal építésekor bontották le. A Vág-vonalból a IX. és X. várda közti erődfal hosszabb szakasza tűnt el. Az Öreg- és Újvár területét az 1968-89 közti időszakban a szovjet hadsereg katonái foglalták el. Ez idő alatt sokat romlott az ottani épületek állaga. Ma az Öreg- és Újvárban a Szlovák Hadsereg állomásozik, de az épületeknek csak egy részét használja. A Vág- és Nádor-vonal objektumaiban különféle ipari, mezőgazdasági vagy magánvállalatok raktárai és gyártóegységei működnek, ami természetesen nincs jó hatással az épületek állapotára, és funkciójában sem jelent ideális megoldást.

A VI. bástya helyreállítási munkálatai.

A felújított VI. bástyában elhelyezett Római kori kőtár.

Az Európában szokatlanul nagy kiterjedésű, előnyös földrajzi fekvésű, máig egységében, s aránylag jó állapotban megmaradt erődrendszer olyan elvi koncepció kidolgozását követeli meg, amely az önmagukban is értékes védművek megmentésén kívül azok optimális, széles rétegek igényeit kielégítő kihasználását is biztosítja. Fontos szempont, hogy az erődben kialakítható intézmények máshol történő megépítése időben és anyagiakban is sokkal igényesebb feladat lenne. A közösségi céloknak megfelelő építmények teoretikus kiválasztása már megtörtént, de a tervezeten az egyes épületek műszaki állapotát figyelembe véve bizonyos változtatások még elképzelhetők. Az eredeti állapotokat legjobban felidéző objektumokban múzeumi egységek üzemeltetése tűnik a legcélszerűbb felhasználási módnak. El kell érni, hogy a jövőben az erődrendszer a város szabadidőközpontjaként szerves részét képezze a komáromi polgárok mindennapi életének.
Jelenleg a rendeltetési tervek átértékelése és az egyes objektumok jövőbeli feladatának meghatározása folyik. A végleges döntés egyrészt a társadalmi-közösségi elvárások, másrészt a majdani bérlők elképzeléseinek függvénye. Hasonló igyekezet tapasztalható a Duna túloldalán fekvő Dél-Komáromban is, ahol az önkormányzat hathatós lépéseket tett az Igmándi, a Csillag- és főleg a Monostori erőd újrahasznosításának érdekében. A néhány évvel ezelőtt szintén szovjet állomáshelyként szolgáló Monostori erődben ma már egy múzeum, konferenciaterem és vendéglátóegység működik.

A VI. bástya helyreállított sáncai.

A Lipót-kapu helyreállítás közben.

Mint említettük, a Nádor-vonal bástyáinak alaprajzi elrendezése egyforma, a Vág-vonal VI. és VII. bástyái viszont egyedi megoldásúak. A felújítások tervezése során elsőrendű feladatként szükséges kezelni az alaptípusok megőrzését, tehát az V., VI., VII. bástya, valamint az V. és VI. bástya közti kazamaták helyreállítását. A rekonstrukció 1982–1991 közötti 1. szakaszában került sor a VI. bástya és a hozzá tartozó sáncrendszer helyreállítására. A választás több okból esett éppen a VI. bástyára:

  • a 19. század közepén épült védműveknek azt a jellemző típusát képviseli, melynél még jól megfigyelhetők a bástyaerődök építési alapelvei,
  • megfelelő földrajzi helyzete lehetővé teszi a közeli városi üdülőközponttal való összekötését,
  • a VI. bástya kiürítése járt a legkevesebb problémával.
A felújítás során fokozott figyelmet szenteltek a szétnyomódott sáncok eredeti dokumentáció szerinti helyreállításának. Így felismerhetővé váltak a feljárók és a tüzérség számára kialakított védett utak is. Az évek során lerakódott hordalék és egyéb szennyeződések eltávolításakor fedezték fel az eredeti kutat, a csatornarendszert, szociális helyiségeket és mosdókat, melyeket a terek funkcióinak megváltoztatása mellett is eredeti állapotukban láthatunk. Az utóbbi időben sikeres vállalkozók felújítási tevékenységének vagyunk tanúi, akik saját tőkebefektetéssel, saját céljaiknak megfelelően építik át az erődrendszer egyes részeit – ily módon járulva hozzá kulturális örökségünk megmentéséhez. Pozitív példaként említhetjük az I. bástyát és a Pozsonyi-kaput, a IV. bástyát, valamint az V. bástyát, melyben egy magángaléria kapott helyet.

Helyreállítási munkálatok az Újvárban.

Rekonštrukčné práce na objekte Prachárne v Novej Pevnosti

Mivel az erődrendszer főleg idegenforgalmi és szórakoztató célokat kell hogy szolgáljon, a IV. és VII. bástya között ún. történelmi-oktató sétány létrehozása lenne kézenfekvő. A sétány útvonala érintené e építészeti remekmű minden fontos alkotóelemét: a vizesárkot, tüzérségi- és összekötő folyosókat, nehéztüzérségi kazamatákat, erődfalakat és védett utakat. Ily módon az érdeklődő nagyközönség szakszerű tájékoztatás mellett megismerhetné és tanulmányozhatná a 19. századi hagyományos erődépítés utolsó, az országban és Közép-Európában egyedülálló alkotását.

A szakkifejezések értelmezése

MEGERŐSÍTÉS
  • obmurovanie zemného pevnostného prvku tehlovým alebo kamenným murivom za účelom jeho spevnenia
BANKET
  • a gyalogos katonák (tüzérek) számára kialakított 1–1,5 méter széles figyelőállás a sánc felső terasza felett. Az ellenség lövedékei elől az itt elhelyezkedő katonákat a kb. 1,5 m magas mellvédsánc védte. A mellvédsánc belső oldala és a “banket” tompa szöget zárt be, amely a kényelmesebb tüzelést segítette.
BARBETTA vagy ÁGYÚPAD

delostrelecké postavenie na hradbách alebo valoch, chránené spredu predprsňou a z oboch strán traverzami

BÁSTYA

Öt oldalú erődelem, amely a félkör alaprajzú bástyától (rondella) abban különbözik, hogy egyenes oldal- és homlokzati falai vannak, melyeket könnyebb volt megvédeni az ellenség támadásaitól. A várfalakhoz illeszkedik a bástya kiugró oldalfala (ún. bástyatorok).

BATARDEAU

A várárokban keresztirányban felépített, önállóan védhető falazott sánc. Tömör vagy üreges formában fordul elő. Az üreges kiképzésűben – esetenként lőrésekkel ellátott – folyosó húzódik, mely a várárok védelmét és a védők biztonságos átjutását szolgálta a külső védművekbe. A szakirodalomban fedett “caponiere”-ként is említik. Bonnet – A bástya sarkán felépített kimagasló sánc. Megnehezítette az ellenség rálátását a mögötte húzódó útra, és felfogta az ellenség oda irányított lövedékeit.

CITADELLA

Eredetileg önálló erőd, amely fennhatósága alá egy-egy ókori vagy (fellegvár) középkori város tartozott. Később a bástyarendszerű védelmi gyűrűk központi erődjévé vált.

CARNOT-FAL

voľne stojací obranný múr opatrený strieľňami (systém Lazara Carnota: zemný val v kombinácii s voľne stojacím múrom)

BONNET

val, ktorý sa navršoval na vystupujúcich hrotoch, najčastejšie na vale krytej cesty. Hrebeň čepca presahoval hrebeň základnej hradby, zastieral protivníkovi výhľad a znemožňoval výstrel do priestoru krytej cesty.

VÉDVONAL

A bástya homlokzati falainak képzeletbeli meghosszabbított vonala. Daniel Speckle (1536–1589) szerint a bástya védvonalának derékszöget kell zárnia a szomszédos bástya oldalfalával.

ENVELOPA

a bástyafront elé épített sánc vagy erődfal, amely több kontragard összekötésével jött létre.

ESZKARP

(escarpfal) Az erődfal külső, vizesárok felé néző, vastag kőfallal erősített oldala (belső part – scarpa).

ESZPLANÁD

predpolie pevnosti podliehajúce prísnym vojenským predpisom, ktoré určovali, v akej vzdialenosti od fortifikačných prvkov sa môžu stavať civilné budovy (zóna obmedzenej výstavby). Podobný priestor oddeľoval citadelu od ostatných pevnostných objektov.

FAUSSE BRAYE

Alacsony sánc az erődfal, bástya vagy a pajzsgát előtt. Gyakran alkalmazták a holland erődépítészetben.

FLANKOLÁS

bočná paľba, bránenie bočnou paľbou

FORT

predsunutý samostatný pevnostný objekt schopný kruhovej obrany, ktorý nebol so susednými pevnostnými objektami spojený v súvislú pevnostnú líniu

GALÉRIA

Várfalakban vagy más védművekben kialakított folyosó, falában a vizesárok felé néző lőrésekkel. A tüzérségi kazamatákba is hasonló galériák vezettek

GLACIS

A védett út sánca – külső sánc, amelynek külső oldala az ároktól a (síkozat) város irányába enyhén lejt, így biztosítva a környék várfalakról történő közvetlen megfigyelését és védelmét. Ezen kívül felfogta az ellenség alacsony röptű ágyútüzét.

CAPONIERE (árokvédmű)

a várárkot (vizesárkot) keresztbe szelő – a kazamatákból nyíló (árokvédmű) kaput a pajzsgáttal összekötő – sánc, amelynek felső részét “védett út” képezi, belsejét pedig lőrésekkel ellátott folyosó alkotja. A “caponiere” védett útjának egyik végéről csapóhidakon keresztül a pajzsgát, a másikról pedig a várfal volt megközelíthető. A komáromi erődrendszerben ez a védmű tette lehetővé a belső falakról a külső sáncokra való átjutást.

KAPITÁLISOK

Képzelt egyenesek, amelyek az erőd középpontjából a bástyák csúcspontján keresztül az erőd előterébe vezetnek.

KAVALIER

A bástyán vagy a várfalon elhelyezett felépítmény. Homlokzata (emelt bástya, várhalom) és oldala követi a bástya homlokzati és oldalvonalát. Kezdetben földsáncok alkották, melyeknek homlokzati oldalát később téglafallal erősítették meg.

KAZAMATA (fegyverház)

Föld töltéssel védett vagy a vársáncban kialakított falazott tüzérségi állás (“casa armata“). A várőrség szálláshelyéül szolgált, de hadianyag raktárként is használhatták.

OLLÓ

Nyitott olló alakra emlékeztető védmű. Feladata a két bástyát összekötő erődfal védelme volt. A ravelinekkel együtt a vizesárok összefüggő védvonalát alkotja.

KONTRESZKARP

Az eszkarpfallal szemben felépített, a vizesárok külső oldalát alkotó (ellenlejtő, külső part) vastag kőfallal erősített földsánc.

KONTRAGARD (gát)

A bástya elé épített sánc, melynek íve követi a bástya homlokzati falainak vonalát. Feladata a bástya homlokzatának és csúcsának védelme volt.

KORDONPÁRKÁNY

kamenná rímsa ukončujúca armovanie eskarpy a kontreskarpy

KORONÁS BÁSTYASÁNC

Az erődfal oldalszárnyain felépített, egy központi és két fél bástyából álló védmű (“Kronwerk“).

VÉDETT ÚT (fedett út)

Kb. 10 méter széles út az erődsánc belső oldalán. Az olasz szakirodalomban – strada coperta, strada da sortire.

KUFFER

synonynum pre dvojitú kaponiéru, v prípade použita pri bastiónových opevneniach sa jedná o zabezpečené komunikácie k predsunutým objektom

CORTINA

Két szomszédos bástyát összekötő erődfal.

CSATORNA

Kövezett vájat a vizesárokban, amely az esővíz elvezetésére, vagy az árok vízzel való elárasztására szolgált.

LUNET

Az előtérben, a védett út előtt álló önálló védmű. Szárnyai a bástya kapitálisait követték. A kisméretű Buggerhagen lunet félhold alakra emlékeztet. Hasonló a Neubaer lunet is, amit a “gyülekezőhelyek” előterében építettek fel.

NUEBAUEROVA LUNETA

pevnôstka na zhromaždiskách umiestnených v ich hrdle. Tieto lunety presahovali prednú plochu zhromaždiska.

AKNAVETŐK

a várvédők katonái – az ő feladatuk volt az aknafolyosókon keresztül megközelíteni, aláaknázni és felrobbantani azokat a védműveket, amelyek az ostrom következtében az ellenség kezére kerültek.

JÁRDA

Kb. 10 méter széles út a sáncokon, amelyet feljárókon át lehetett megközelíteni. Az erődöket alkotó sáncok belső oldalának teljes hosszán végighúzódik.

PALÁNK

hradba zo zahrotených drevených kolov kolmo zatlčených husto vedľa seba. Palánky sú palisády okolo palebného postavenia delostrelectva.

PAS DE SOURIS

myšie schody – schodisko v armovaní kontreskarpy umožňujúce obrancom prístup z priekopy na krytú cestu

FÉLHOLD

A bástya csúcsa előtt, a vizesárokban felépített félhold alaprajzú védmű (olasz. mezza luna).

TÁMADÓKAPU (kazamatakapu, poterna)

Az erődfalban elhelyezett kapu, amelyből a támadásokat és a kitöréseket indították. Az egyes erődelemeket is ilyen kapukkal kötötték össze.

HÍDFŐ

pevnostné zabezpečenie opačného brehu rieky oproti pevnosti (citadely). Úlohou predmostia bola predovšetkým obrana prístupu k mostu. Môže to byť aj samostatná predsunutá pevnosť.

MELLVÉD

zemný val, ktorý slúžil k ochrane strelcov rozmiestnených na bankete. Tiež čelná strana barbety.

RAVELIN

három- vagy ötoldalú erődítés az erődfal előtti vizesárokban. Az építészek (pajzsgát, ékmű) gyakran alkalmazták a városkapuk védelmének céljából. A gótika korszakában ezt a feladatot a barbakán (kapuerőd) látta el.

REDAN

Háromoldalú, az erődfal közepéből kiugró, csúcsával a vizesárok felé néző védmű. A redan tüzelőállásai a szomszédos bástyák homlokzati részének előtere felé néztek. A XVIII–XIX. században építettek olyan védelmi vonalakat is, amelyek csak redanok-ból és az azokat összekötő sáncokból álltak.

REDUIT

kör, négyszög, vagy többszög alakú zárt erődelem. Kezdetben a pajzsgát közepén elhelyezett egyszerű földsánc, majd fallal erősített építmény volt, később fejlődött kazamatákkal ellátott védművé.

RETRANCHEMENT

A bástya belterületében építették fel. Két félkör alakú rondellából és az ezeket összekötő erődfalból állt. Az épületkomplexum magassága hadászati okokból túlhaladja a bástya földsáncainak magasságát. Később kazamatarendszert is kiépítettek benne.

HORNWERK

A várfalak oldalszárnyain felépített három oldalú sarokbástya (pl. az Újvár északi és déli bástyája).

CSATORNA

Kövezett vájat a vizesárokban, amely az esővíz elvezetésére, vagy az árok vízzel való elárasztására szolgált.

FÖLDSÁNC

všeobecné označenie pre poľné opevnenie, najmä pre zemné valy

TABLETTE

nízky múrik nad kordónom, ktorý zvyšoval armovanie eskarpy za účelom spevnenia predprsne

TALUS

spevnenie vnútornej strany hradby alebo valu pevnostného objektu. Tiež vnútorná strana (svah) telesa bokov a líc bastiónu.

TRAVERZ (harántgát)

A bástyán húzódó védett úton, keresztirányban felépített kisebb sáncok, amelyek rövidebb szakaszokra tagolták a védett utat. Az említett út hosszirányú védelmét szolgálták.

FÜLES BÁSTYA

A középkori olasz várépítészetben alkalmazott bástyaforma jelentősége abban rejlik, hogy a bástya oldalrészén kiugró “fülek” biztosabb védelmet nyújtottak a tüzérségnek. Innen a várkapu védelme is hatékonyabb volt.

SÁNC ÚT

ochodza – krytá cesta po celom obvode vrcholu hradieb pevnosti (na kurtínach, telesách líc a bokov bastiónu), na ktorú sa vychádzalo rampami

GYÜLEKEZŐ

A védett utak találkozásainál kiszélesedő tér, amely a csapatok roham előtti felsorakozására szolgált (ném. “Waffen Platz“).

Felhasznált irodalom

Bochenek Ryszard: Od palisád k podzemním pevnostem, Praha 1972. Fiala Andrej: Waag Brückenkopf – prieskum a vyhodnotenie, Bratislava 1981.

Filous Jozef: Pevnost Komárno – několik poznámek k minulosti.

Svaz čs. rotmistrů – odbočka v Komárne. Komárno 1930.

Gerő László: Magyarországi várépítészet. Budapest 1955. , Gyulai Rudolf: Komárom vármegye és Komárom város történetéhez, Régészeti egylet 1890. évi jelentés, Komárom 1890

Kecskés László: Komárom erődrendszere.

Műemlékvédelem XXII. évfolyam, 3. szám. Budapest 1978.

Kecskés László: Komárom az erődök városa. Budapest 1984.

Kurucz-Tóth János: A leányvári ásatások folytatása, A Komárom Vármegyei és Városi Múzeum Egyesület Értesítője, Komárom 1907., 1908., 1909.

Lichner Ján: Stavebný charakter mestských hradieb a opevnení za čias tureckého nebezpečenstva na Slovensku.

Vlastivedný časopis XIII/1. Bratislava 1964. Hrock, Miroslav: Historické udalosti – Evropa, Praha 1977.

Romaňák Andrej: Pevnost Terezín. Ústí nad Labem 1972.

Rovács Albín: A Komáromi vár leszerelése. Komáromi Lapok XXII/30. Komárno 1901. Rovács Albín: Az Újvárhoz lerombolt városrész, Komáromi Lapok XXV/29. 1904.

Szinnyei József: Komárom 1848/49-ben. Budapest 1887. Syrový, Bohuslav: Architektura, Odborové enciklopedie SNTL Praha 1973.

Takács Sándor: Lapok egy kis város múltjából. Komárom 1886. Takács Sándor: Hogyan ostromolta a komáromi bírót 2000 török vitéz? Komáromi Lapok, XXI/7.1900. Takács Sándor: Igazat mond-e az Öregvár felirata?, Komáromi Lapok XXI/1.1900. Takács Sándor: Rajzok a török világból – II. köt., Budapest 1915.

Tok Béla: A komáromi erődítmény, Komárom 1974.

Závadová Katarína: Verný a pravý obraz slovenských miest a hradov ako ich znázornili rytci a ilustrátori v XVI., XVII. a XVIII. storočí. Bratislava 1974.